A sátán csatlósai

A gonoszság forrása. A sötétség fejedelme. A pokol ura. Ezek mind a Sátán megnevezései. Vajon honnan ered ez a gonosz hatalom? Vajon mi bújik meg a név mögött? Milyen motivációk irányítják cselekedeteit? Jelen értekezésben e kérdésekre próbálunk választ találni.

Már az ókorban is felbukkant e gonosz alak, kit a gonoszság leghatalmasabb megtestesülésének tartottak. A görögök Diabulosznak -nak nevezték. Diabulosz az ördög, egy olyan lény, aki hatalmas gonosz erővel rendelkezik, mellyel képes dacolni akár az istenekkel is. (A Diabulosz szó szerinti jelentése: "összevissza dobáló", vádakkal dobálózó).
Akárcsak a Sátán. A Sátán szó eredete a héber nyelvben gyökerezik. Jelentése: ,,ellenség", kvázi Isten ellensége. A bibliában többször is felbukkan ez a titokzatos ellenség. Noha, korai ószövetségi felbukkanásai során, még az emberek ellensége, méghozzá isteni jóváhagyásra. Továbbmenve, Jób könyvének bevezetőjében a Sátán nem más, mint isten fia. Isten fia, aki az emberek ellensége, de csupán atyja parancsára, aki így kívánta próbára tenni istenfélelmüket, jámborságukat és feltétlen hitüket.
Legközelebbi Ószövetségi felbukkanásakor a Sátán már mint az isteni méltatlankodás és harag hírhozója. Az isten haragjának megtestesítője.
Énok könyvében a Sátán már büszkesége és rátartiságának áldozatává vált bukott angyalként tűnik fel. Tehát a Sátán ott már csupán egy az ördögök között, noha azok leghatalmasabbika.
Krisztus után, az újszövetségben a Sátán a démonok és ördögök királyaként csábítja buja bálványimádásra az embereket, kik ördögökkel - azaz bukott angyalokkal hálnak, így démonoknak adnak életet és lelkük elkárhozik ezáltal.


A Kereszténység a Sátánnak nevet is adott. Lucifer, a kereszténységben egyet jelent a Sátánnal, a bukott angyalok leghatalmasabbik képviselőjével. Innentől kezdve válik a Sátán az Antikrisztussá, vagy annak nemzőjévé. Hozzátéve, hogy a Lucifer név nem bibliai, henem latin eredetű.
Az ősi keresztény hagyomány szerint Babilon bukott királya - előképként vagy ténylegesen - azonosítható a Sátánnal ahogy erre Ézsajás könyve is utal. Szintén azonosították egy Isten ellen lázadó kerúbbal vagy angyali fejedelemmel is.
A biblia megfelelő magyarázatot ad Lucifer bukásának. Az angyalok, isten első teremtményei az emberek szolgálatába álltak. Noha az angyalok feltétlen engedelmeskedtek a teremtő akartnak, nem minden angyal tudta feldolgozni ezt a szégyent. Lucifer sem. Így kígyó alakban megkísértette és kiűzette az embereket az édenkeretből.
Ám lázadás és ármánykodása csak a pokoli rabláncot eredményezték számára.
A Lucifer név jelentése világossághozó. A név alapján sokan gondolták úgy, hogy Lucifer meglehetősen bölcs lehet. Ami igaz is a legendák szerint. Így válhatott Isten méltó ellenfelévé, a sötétség hercegévé. Ugyanakkor a Sátán ereje gátlástalanságában is keresendő. Érveinek súlya adja meg a kísértésének a zálogát.
A biblia nem nevezi szó szerint Sátánnak, de egyértelművé teszi, hogy az embert is a Sátán, avagy Lucifer a bukott angyal vitte a bűnbe legelőszőr.
Az édenkertben élt emberpár Ádám és Éva a kígyó képében megjelenő Sátán hatására evett az almából, mely tiltott gyümölcs volt számára. Az sem mellékes dolog, hogy a Sátán az ingadozó nő segítségével vette rá, a szilárdabb hitű férfit, a bűn elkövetésére. Hiszen a Sátán tudta jól, hogy egy férfit a nő szexualitásában rejlő kényszerítő erő mindenre rábírhatja. Így a nők és a szexualitás a Sátán eszközeinek számítottak és számítanak máig sok mályen vallásos ember számára. Gyakorlatilag a katolikus papi nőtlenség is ide köthető bizonyos fokig. Természetesen pedig a Jézus felé való feltétlen elkötelezettséghez.

Mint láthatjuk a keresztény hitvilágban a Sátán főleg, mint kísértő és bűnbe taszító alak jelenik meg. Mivel intelligenciája magasabb, mint bármely emberé, az egyetlen védekezés ellene a feltétlen hit. Az egyetlen dolog, ami a Sátánt legyőzheti az a hit és Jézus ereje, aki hajlandó volt meghalni, hogy a hit és a megváltás erejét adja azoknak, akik követik őt a keresztségben és áhítják Jézus szeretetét és megbocsátását.
Jézus győzelmei a sátáni megkísértések felett adtak lehetőséget a kereszténység szentek számára, hogy Krisztus erejével kényszerítsék az ördögöt meghátrálásra.
Álljon itt néhány példa a Sátán kísérleteire és azokról, akiknek sikerült visszaverni próbálkozásait.
A legjelentősebb próbálkozása minden bizonnyal Jézus megkísértése a pusztaságba. A történetről Lukács evangéliumában olvashatunk.
A történet szerint a Sátán az emberi gyengeségeket és szükségleteket próbálta felhasználni Jézus ellen, aki a hitre és Atyja törvényeire támaszkodva verte vissza az ördögi kísérleteket. A Sátán még abban is megpróbálta elbizonytalanítani Jézust, hogy ő valójában Isten gyermeke-e. De miután e próbálkozásai nem jártak sikerrel, visszavonul.
Legközelebbi alkalommal a Getszemáni kertben kísérti meg újra, de itt Jézus felülkerekedik az emberi félelmeken és szembenéz önként vállalt sorsával. Ezzel előkészítve magát annak az áldozatnak, amit az emberiség iránt érzett szeretetből kívánt megcselekedni. A Sátán ismét visszavonul egy rövid időre.
Ám Krisztus keresztre feszítésekor ismét felbukkan és a halál árnyékából előlépve, próbálja meg a Jézusban feltámasztani a kétséget. Ám a Sátánnak ezúttal is csalatkoznia kell. Jézus áldozata pedig lehetőséget ad az ember számára a megbocsátásra és a védekezésre a Sátáni praktikákkal szemben.
A Sátán azonban ezután sem adta fel próbálkozásait, hiszen számos keresztény szentet megkísértett, hogy eltérítse őket krisztus útjától.

Az első szentek egyike, akit az ördög megkísértett Szent Ágota volt. A krisztus utáni 205. esztendőben a római császár elhatározta, hogy megfékezi a keresztény hit terjedését és hogy megtörje hitüket, a keresztények kiemelkedő vezetőjét szent Ágotát arra kényszeríti, hogy hírhedt szüzességi fogadalmát megszegje. Hogy tervét siker koronázza, Ágotát egy bordélyházba zárják, hogy a féktelen bujaság megtörje hitét. Az Állhatatos szent azonban nem engedett. A feldühödött ördög lakájai ezért a szentet tüzes vasakkal égették, vaskampókkal marcangolták. De hiába, a szent nem adta fel Jézusnak tett fogadalmát. Ekkor a még jobban felbőszült kínzók levágták a szent melleit. Csodálatos módon azonban a sebek beforrtak. A rómaiak végül úgy ölték meg, hogy izzó szénbe hempergették meg a szentet, aki az utolsó percig hű maradt fogadalmához és hitéhez.
A krisztus utáni 304-ben ismét egy női szentet próbáltak meg megtörni a Római hatalmasok. Név szerint Antiochiai Szent Margitot, akit Diocletianus császár parancsára vetettek tömlöcbe. Itt megjelent neki sárkány alakjában a Sátán, hogy megtörje Margit hitét. Azonban a szent nem hátrált meg, így a sárkány egyetlen harapással bekebelezte a szentet. De csodák csodájára a szenet nem halt meg, hanem a sárkány gyomrában magasra tartotta a szent feszületet, melytől a pokoli bestia gyomra felhasadt így a szent kimászhatott onnan. Ezután a Sátán ördögöket és lidérceket küldött szent Margit megkísértésére, de nem tudták megtörni hitét. A dolgoknak azonban hamar híre ment és az emberek tömegesen tértek át a keresztény hitre szent Margit hatására. Így a császár menten kivégeztette.
A Jézus megkísértéséhez hasonlatos eseteket is feljegyez az egyház története. Szent Wolfgang püspököt (924-994) több ízben is megkísértette a Sátán. A püspök ugyanis a pogányság ellen vívott harc élharcosaként jelentős területeket hódított el a kereszténység számára. Gyakorlatilag ez a küzdelem többet jelentet a Sátán számára, mint egy lélek legyőzése. Diadala egyet jelentet volna a kereszténység terjedésének megtorpanásával.
A szentek és a Sátán harcának egyik legkülönösebb történet a csodálatos szűz szent Krisztina (1150-1224) története.
A történet szerint 22 esztendősen a szent testét hirtelen görcsök rázták meg, majd összecsuklott. A halottat koporsóba tették, majd felravatalozták egy templomban, hogy annak rendje és módja szerint gyászmisét mondjanak az elhunytért. De a mise alatt hirtelen a belga szent felült koporsójában, majd koporsójával együtt fellebegett a templom mennyezetéig. A pap volt egyedül, aki a templomban maradt, hogy meggyőzze a szentet, hogy ereszkedjen alá. De szent Krisztina ezt megtagadta, mondván a bűnös emberek elől menekült a magasba. Elmesélte a papnak, hogy halálakor a pokol mélyére került, ahol hite legyőzte a Sátánt. Csak később, diadala után emelkedhetett a purgatóriumon át a mennyországba. Onnan is csak azért bocsátották el, hogy a földre visszatérve a bűnös lelkek megváltásáért imádkozzon.
A szent aztán távol helyekre húzódott. Szegényen élt, teljesen nincstelenül. Rongyokban és mezítláb járt. Beszélik, hogy néha az égő kemencébe bújt bele, de a lángok nem perzselték meg a testét.
A XX. Században is találkozhatunk ilyen esetekkel a katolikus egyház történeteiben. A galganai szent Gemma elképesztő története szerint a gyenge és enyhén torzszülött szentet furcsa látomások gyötörték. Ezek hatására imádságai közben testén krisztusi stigmák nyíltak. Ugyancsak látomásai alatt jelentek meg testén korbácsolás nyomai is. Időnként a nyomorultat gonosz szellemek szállták meg, melynek hatására őrjöngeni kezdett. Ilyenkor szétszaggatta a bibliát, a rózsafüzért és leköpte a feszületet is. Végül a benne zajló gonosz és jó harca halállal végződött, de a tanulságtétel szerint a jó diadalmaskodott a szentbe, aki így elnyerte belépőjét a mennyek országába.

Ugyanakkor a népi hiedelmek a pokol és az ördögök királyát más szemmel vizsgálják.
A Népi babonákban az ördög a pokol kénköves bugyraiból lép elő. Alkata emberre emlékeztet, noha homlokán megfigyelhetőek a kicsin ördögi szarvak. Ugyancsak jellemző az ördögökre, hogy lábaik patásak. Ezek a ,,klasszikus" ördögök a régi hiedelmek szerint azonnal megjelennek ott, ahol valamilyen bűnt követnek el és tetézve a súlyosságot, az elkövető nem bánja meg a bűnét. Az ilyen bűnöst az ördög képes magával vinni a pokol legmélyebb bugyraiba. A Pokolba került emberek büntetését az ördög vezérek szabják ki, míg a végráhajtásért a köz-ördögök a felelősek. Az is elterjedt hiedelem, hogy az ördögök vasvillával hányják a pokolra a szökni próbáló bűnös lelkeket.

Mint látható, a népies hitvilágban, az ördögök valamiféle démonok, vagy démonikus lények.
Azonban, hogy pontosan micsodák, ill. kicsodák a démonok, arra nehéz felelni.

A démon szó eredete, a görög ,,daimon" kifejezésből ered. A ,,daimon" olyan szellemi lényt jelent, amely természetfeletti erőknek parancsol. Ezek a lények anyagtalan szellemi lények voltak, akik erejükkel képesek voltak befolyásolni az emberi viselkedést, jellemet.
Ez a változás nem jelentett természetszerűleg rossz változást. A ,, damionok" között akadt jó is, meg rossz is, így mindkét fajta változás lehetséges volt.

Azonban, ez az idő múlásával egyre jobban módosult. Hiszen fokozatosan kezdte kitölteni a ,,damionokat" a gonosz. Mígnem teljesen átvette a gonosz, ártó szellem szerepét.
Ezek a hatalmas erővel rendelkező lények, képesek voltak másokat úgy a befolyásuk alá vonni, hogy az illetők szintén gonosszá és kíméletlené vált, akárcsak a daimonok. Így látható, hogy az Ókori bűnbe vivők testetlen, anyagtalan kísértést jelentettek. Azonban, e szellemi lények felbukkanása érzékelhető volt, hiszen megjelenésüket, hang és fékhatások kisérték. Ugyanakkor e démon képes volt az emberek testébe költözni, hogy azt uralva kiélje beteges vágyait.
Mindezeken túl, a démon képes természeti jelenségek, vagy állatok bőrébe is belebújni, vagy ha ez nem lenne elég, képes a saját számára egy rémületes szörnyeteg testet alkotnia.

A görögökkel ellentétben a Zsidó vallás már a kezdet kezdetén a gonosz erők közé sorolja a démonokat és démoni erőket.
A Zsidó vallás démonjainak legfőbb célja, hogy elterelje az embert az istennel kötött szövetségtől. Így kerül a démonok közé a Sátán is, aki az isten ellensége, a vallással szembeszegülő erő.
A másik ily nagyhatalmú néven nevezett démon nem más, mint Belial, a perverziók, a sötétség és megsemmisülés démona.
A harmadik nagyhatalmú zsidó démon nem más, mint Mastema, a gyűlölködés és ellenségeskedés démona.

A keresztény vallás a démonokat bűnbeesett, ezért elbukott angyaloknak tartja. Ezek az angyalok hatalmas intelligenciával rendelkeznek. Ezen szellemi felsőbbségük tudatában csalják rá az embereket a bűnbeesés útjára.
A korai középkorban, minden démont besorolták egy fő bűn főpatrónusaképpen. Ezek a fő bűnök lettek a démonok felségterületei. Ezen felül, a démonok komoly hierarchikus berendezkedéssel éltek. Lássuk ezeket a társításokat.

- Lucifer a büszkeség
- Mammon a fösvénység
- Azmodeus a bujaság
- Iblis a harag
- Belzebub a mohóság
- Levithán az irigység
- Belfegor a restség

Itt megfigyelhető torzítás illetőleg mellécsúszás a biblia és a keresztény hiedelmek viszonyában, hiszen a Biblia szerint Lucifer nem egyenlő a Sátánnal, noha számos keresztény forrás úgy említi őket. Viszont a bűn panteonban, ismét, mint két külön személy szerepel. Arra is vannak utalások, hogy valójában ők heten, mind egyetlen személy - a Sátán - különböző megnyilvánulásai, arcai.

A démonok tehát születhetnek a ördögök és emberek nászából is. Az ördögök, pedig bukott angyalok, vagy a sátán által a többi fölé emelt bűnös evilági lényekből lesznek. A démonok rettenetes képessége az, hogy szabadon tudnak átjárni a világok között.
Ennek egyik módja az, ha egy halott személyen keresztül jutnak a világba. Éppen ezért, a halottat minél gyorsabban szentelt földbe kell temetni, hiszen ha egy ördög felfedezi, akkor nyomban a világra juthat általa.
Ennek is két útja van. Beleköltözhet az elhunyt testébe, aki mint egyfajta élőholt fog azután kóborolni az élők világában, vagy az illető elhunyton keresztül - például a halott csók alkalmával- egy másik személy testébe bújik. Azonban a furfangos ördög képes egy állat testébe is befészkelni magát. Ha a nyitott koporsó felett átugrik egy fekete macska, vagy esetleg átrepül egy denevér, egy holló, vagy netán bagoly, akkor abba azon nyomban egy ördög költözik bele. Éppen ezért bizonyos vidékeken nem is ravataloznak fel, illetve azt is csak zárt koporsóba teszik.

Szintén népi hiedelme, hogy a démonok nevének ismerete segít az ellenük való védekezésben. Sőt, a név ismeretében akár egy rosszindulatú ember képes rontást hozni a démon által, a kiszemelt áldozatára.
Számos helyen elterjedt hiedelem, hogy egyes emberek képesek a démonokat bebörtönözni, ezáltal a fogságban tartott démonokat különböző szolgálatra kényszeríteni.
Ugyancsak ismeretesek olyan történetek, miszerint a démonok bizonyos szolgálatért cserébe nem ellenszolgáltatást, ,,csupán" a segítséget kérő ember lelkét kérték el. Az ilyen személyekből a haláluk után akár vámpír vagy vérfarkas is válhatott., de akárhogy is, lelkük mindenképpen kárhozatra volt ítálva, hiszen nem járt nekik ezentúl a krisztusi megbocsátás

Zombi

A Zombi egyfajta élőholt, melyeket eredetileg a Woodoo varázslók készítettek el ellenségeik holttestéből a zombifikáció nevű eljárás segítségével. A zombifikálás végső soron egyfajta büntetés vagy átokféle volt. Hiszen a zombi gyakorlatilag néhány érzésen és halovány benyomáson kívül semmit nem őriz meg egykori életéből és tulajdonképpen nem más, mint a varázsló engedelmes szolgája.
Ezek a zombik a varázslók szolgálatában bármilyen alantas feladatot elvégeznek. Mivel tökéletesen öntudatlanok, minden érzelem nélkül képesek emberek tucatjait halálra marcangolni a varázsló parancsa szerint.
Azonban néha megesik, hogy a zombi a varázslótól függetlenül cselekszik, illetve az is előfordulhat, hogy a zombi végleg elszabadul. Az ilyen gazdátlan zombik veszélyesek, hiszen válogatás nélkül rátámadnak mindenkire, aki csak él.

Tehát, a zombi olyan élőholt, kinek testét nem az izmok, hanem a szellem mozgatja. Ugyanakkor a test, lévén halott, bűzös és rothadt lesz bizonyos idő elteltével. Az ilyen rothadó testek fertőzést keltenek és dögvészt hordoznak. Éppen ezért nem ritka, hogy a zombik által megsebesített személyek furcsa betegségek áldozataivá vállnak, vagy a zombikhoz vállnak hasonlatossá.
Azonban valódi zombit, csakis a Woodoo varázsló készíthet a zombifikálás segítségével.
Maga a művelet három fázisból áll.
Az eljáráshoz a varázslónak ki kellett hantolnia egy holttestet, majd annak birtokában kezdi meg az első fázis végrehajtását a műveletek közül.
Az első fázisban a varázsló egy különleges méreg segítségével a halottat újra a halál közeli állapotba hozza. Tulajdonképpen ez egyfajta feltámadás végeredményben, hiszen a holttestet a tetszhalál állapotba hozza vissza.
A Második fázisban szintén egy méreganyag segítségével felkelti a zombit a tetszhalál szerű állapotból, és magához téríti.
Ehhez a művelethez a varázslók egy különleges varangyos békát zárnak össze kígyókkal. A kígyók látványa és jelenléte oly nagy feszültséget vált ki a varangyokból, hogy bőrükön keresztül méreganyagokat választanak ki, melyeket a varázsló összegyűjt és felhasznál a feltámasztás során.
A harmadik fázisban a varázsló teljes mértékben uralmat szerez teremtménye felett, mely attól kezdve megszűnik gondolkodni és akaratát aláveti a varázslónak.

A szolga zombik a varázslók eszközei, így a gonosz célok megvalósítói. De az elszabadult zombikat csak gonosz ösztöneik vezérlik. Mivel a zombik testi erejét a szellemi erő határozza meg, ami testüket mozgatja, a legtöbb elkóborolt lassan leépül és egyszerűen elrothad.
De vannak kivételek. Mivel a zombi természeténél foga élőhalott, így nem képes elpusztulni. A nagy szellemi erővel rendelkező zombikből előbb vagy utóbb lerohad a hús és csupán csontvázuk és gonosz akaratuk marad meg.
Az ilyen lények a legveszedelmesebb kóborló csontvázak, akiket Woodoo varázsló valaha is alkotott.

Ahhoz, hogy megértsük a zombik keletkezésének a hátterét, meg kell ismernünk a zombik alkotóit a Woodoo varázslókat és hitvilágukat.
Hiszen a Woodoo a mai napig a legrejtélyesebb vallás a világon. Gyökerei visszanyúlnak az afrikai Dahomey királyság ősi vallásához, valamint Guinea törzseinek mára szerencsére nagyrészt feledésbe merült gonosz hitvilágáig.
Ezen két vallás keveredéséből és a keresztény rítuálék átvételéből alakult ki Haiti szigetén a behurcolt afrikai rabszolgák vallása a Woodoo. Napjainkban is Haiti a Woodoo vallás központja, ahol a Woodoo államvallási státusban van és a sziget lakosságának nagytöbbsége - szinte egésze - ezt a vallást követi.
Haiti francia gyarmat, mely bevételeit a kávétermelésből szerezte. A franciák hivatalosan 1697-től tartották számon a szigetet gyarmataik között. Haitin a franciák megközelítőleg 450-500 ezer rabszolgát tartottak, akiket Afrikából hurcoltak be. Ezeket a rabszolgákat a szigetre érkezésükkor kötelezték, hogy térjenek át a keresztény hitre. Természetesen ezt színleg megtették, de titokban tovább hódoltak régi vallásuknak.
A franciák a Woodoot a sátán vallásának tekintették és tűzzel-vassal irtották papjait és varázslóit. Mindezek eredményeképpen a két vallás között lévő szakadék szélesedett, de furcsa mód a Woodoo magába olvasztotta a keresztények vallásos babonáinak és hitvilágának elemeit, hogy ezeket felhasználja rabszolgatartói, és az azokat összetartó egyházzal szemben.

1791-ben egy Boukman woodoo pap felkelést robbantott ki a szigeten, mely segítségével 1804-ben a rabszolgák elűzték a francia gazdáikat és haiti független országgá vált, elsőként a közép-amerikai gyarmat országok sorában.
Így lett Haiti az első feketék lakta köztársaság a világon. Azonban ez nem sokáig maradt így. 1847-ben egy bizonyos Faustin Soulonque lett az ország köztársasági elnöke. Faustint nyíltan a wooddo varázslók támogatták, így hatalma érdekében is a woodoo eszközeihez nyúlt. Talán ennek az eredményére, 1849-ben I. Faustin néven császárrá koronáztatta magát és első rendelkezése az volt, hogy a Woodoo legyen Haiti kizárólagos államvallása.

Mi az a Woodoo?
Maga a szó feltételezhetően a ,,vodun" kifejezésből ered, melynek jelentése Isten, lélek, szentség, szent tárgy.
Ennek azért is van reális alapja, hiszen a Woodoo vallásban a legfontosabb elem a fétisekbe vetett hit. A fétisek olyan tárgyak, vagy kezdetlegesen megformált alakok, vagy akár bábuk, amikben magasabb rendű erők lakoznak.
Így, ha egy hívő valamilyen vállalkozásba kezd, akkor vesz egy ilyen tárgyat, melyben az isteni erő lakozik és áldozatot mutat be neki. Ha az erő megsegíti, akkor rendszeresen mutat be neki áldozatot, egészen addig, míg az isten kegyes hozzá. Ha nem segíti meg, egyszerűen eldobja az istent, ami ezután újra közönséges tárggyá vedlik vissza.
Természetesen a fétisek mellet, melyek a mindennapok istenei, a Woodoonak vannak magasabb rendű istenei is. Ezeknek az isteneknek teremtő erőt tulajdonítanak és nekik tudják be a Woodoo varázslók erejét is. Ezek az istenek szintén ott rejtőznek mindenben és ők irányítják a szellemeket.
Ezek a hatalmas istenek saját papsággal rendelkeznek, akik úgynevezett Woodoo köröket alkotnak. A körök szertartásai titkosak és csakis a beavatott papok ismerhetik őket. Ezeke a papok olyan hatalom birtokában vannak, mely segítségével képesek befolyásolni a szellemeket és a szellemvilágot.
A Woodoo varázslók legfőbb fegyvere a tabu. A Woodoo számtalan tabut vagyis tilalmat ismer, melyek megszegőire szörnyű sors vár. A büntetést a Woodoo varázsló méri ki a hitszegőre, méghozzá a lehető legkegyetlenebb módón. Tulajdonképpen ebben gyökerezik a Woodooo varázslók hatalma. A félelem az, ami feltétlen tiszteletre és engedelmességre sarkalja a híveket. Az engedelmesség megtagadóit a kíméletlen varázslók azonnal elátkozzák, kiközösítik. Ebben a varázslók legkedveltebb segédeszközei az úgynevezett woodoo-babák. Ezeket többnyire zsírból, viaszból és kenyérbélből állítják össze. A babák segítségével a varázsló nemcsak megronthatja ellenségeit, hanem képes megölni is őket.

A bábuk sikerének titka a Loák, azaz az emberek felet éberen vigyázó szellemek kijátszásában rejlik. A Loák kijátszása nem könnyű feladat, hiszen mindegyik erős szellem, akik tántorítatlanul őrzik a rájuk bízott személyeket. A Loák általában a rontást hozó varázslók egyetlen lehetséges ellenfelei, így egy tisztességes Woodoo hívő gyakran áldoz az ő patrónus Loájának, hogy biztos legyen tulajdon védelmében.

Ha valaki igazán biztosra akar menni, akkor maga készíti el a woodoo-babát, mellyel rontást akar hozni másokra. Ugyanakkor a baba csakis akkor lesz feltétlenül hatásos, ha a készítő belegyúrja ellensége hajszálát, vércseppjét, esetleg ruhafoszlányát. Az így elkészült bábut el kell vinni a varázslóhoz, aki elvégzi a rontást.
A szertartáshoz a varázsló vért használ. A legalkalmasabb a nők menstruációs vére, melynek különleges spirituális hatalmat tulajdonítanak.
A vérrel szentelt babákba ezután tűket vagy kaktusz tüskéket szúr a varázsló. Az áldozat azon a testrészen fog kínzó fájdalmat érezni, ahová a varázsló a tüskét döfte. Ha ez a pont a szív, akkor az áldozat bele is halhat az átokba.
A woodoo varázslók ugyancsak nagy mesterei a talizmánkészítésnek is. Az ilyen talizmánokba hatalmas erőket képesek belefoglalni. Így egy ilyen talizmánnak csupán a birtoklása is elegendő ahhoz, hogy a tulajdonos hatalmat nyerjen ellenségei, vagy akár barátai felett.

Ugyanakkor a legkegyetlenebb Woodoo praktika kétségtelenül a Zombifikáció, melynek visszatartó ereje a keresztény behatás miatt is óriási. Egy olyan országban, ahol a Woodoo nem csupán egzotikus miszticizmus, hanem a mindennapi élet, ezek a dolgok tények. Talán az ott élők más szemmel nézik a zombi filmeket is.

Golem

A gólemek olyan lények, melyeket emberhez hasonlatosnak, teremtett alkotójuk. Ezen alkotások teremtője istenhez mérhető szellemiségében, hiszen ő is teremtett, életet adott, akárcsak az úr, ki sárból formázta meg az embert.
A Gólemek megalkotóit félelemmel vegyes tisztelettel figyelték, hiszen jártasságuk a misztériumok világában a többi ember fölé emelte őket.
Maga a Gólem szó héber eredetű és jelentését tekintve egyfajta anyagtalan anyagot jelöl.
Ezek a lények lelketlenek, akiket különböző anyagokból készíthet el teremtőjük. Elkészítésük legfőbb oka általában az, hogy szolgálják teremtőjüket. Ezen mű-lények legendaköre roppant ősi és széleskörű. Különösen azok a rémtörténetek maradtak fent, melyekben ezek a Gólemek teremtőjük aljas szándékainak a beteljesítőivé váltak, és különböző gaztetteket követtek el.
A szakirodalom ezeket a lényeket - mely lények csoportjába a Gólemek is tartoznak - homonculus-nak nevezi.
Maga a homonculus kifejezés a német származási filozófus, orvos és alkimista mestertől Paracelsus (1493-1541) -tol származik. Ugyancsak Paracelsus nevéhez fűződik az orvosi kémia megalkotás és első alkalmazása is. A homonculus egy olyan lény volt - Paracelsus szerint - melyet az alkímia módszerével lehet létrehozni egy lombikban és ott életben is lehet tartani. A mesterséges élet a középkorban egy alkimista szemében tehát egyáltalán nem volt lehetetlen.
A Legkorábbi homonculusz illetve Gólem történetek a Mezopotámiai időkben bukkantak fel. A Sumér legendák szerint Enki - a föld ura -agyagból gyúrt két embert, hogy azok dolgozzanak az istenek helyett. Műve hasznosságán felbuzdulva újra teremtett két lényt, kiket agyagból fomázott meg. Ezek a lények mindketten nem nélküli lények voltak és ők vigyázták az ,,élet vízét" Aztán Enki leküldte e két lény - Kurgarrut és Kalaturrut - az alvilágba az ,,élet vízével", hogy támasszák fel Innint a termékenység istennőjét.
Tulajdonképpen e két aszexuális, nem nélküli lény volt a világ első két góleme.
Aztán a Mezopotámiai sumér birodalmat a krisztus elötti második évezred során dél felől megtámadták a harcos Akkád népek. Ezek a hódítók alapították meg dél-Mezopotámiában az Ó-babiloni birodalmat.
Az akkád isten Marduk legyőzte a sumér istennő Tiamat fiát, Kingut, ki a sumér istenek hadvezére volt. Győzelme után Marduk ellenfele vérét és agyagot kevert össze, melyből létrehozta az Embert. Így lett Marduk az élet ura.
A babiloni birodalom terjeszkedése elérte Kánaánt is, és leigázták az ott élő zsidó törzseket is. A babiloni rabság idejében vette át a zsidó miszticizmus a gólemek legendáját is.
A zsidó kabbala világa számos történettel bír arról, hogy nagyhatalmú rabbik agyagból és vérből képsek robot-szerű szolgákat, gólemeket teremteni. Az agyag-vér testre a teremtés szavát helyezték el, mely megtöltötte az élettelen anyagot az élet principumával.
Maga a kabbala hagyományt jelent. De a zsidó vallásban a 13. századtól ezzel a szóval jelölik a titkos tudományokat. Az írott hagyományokat minden zsidó elolvashatja, de a kabbalát csakis a kiválasztott kevesek ismerhetik. Hiszen a kabbala tulajdonképpen bepillantást ad isten valódi természetébe.
A kabbala gyökerei a bibliában és a talmudban találhatóak. A kabbala szerint a bibliának van egy másik, titkos jelentése is, melyet csak a kabbala mesteri képesek megfejteni. Ez az alapja a kabbala számmisztikájának, mely szerint minden bibliai szónak és kifejezésnek van számértéke, mely számok aztán újra szavakká álnak össze, melyeket megértve felfedhetővé válik isten titkos üzenete.
Ezen titkos szám-nyelv segítségével a kabbala egy merőben új bibliát fedezett fel. Természetesen a kabbala is több bibliaolvasási módszert különböztet meg, melyek mind a számmisztika alapján működnek.
Az egyik ilyen módszer a Gematria, mely a betűket számokkal helyettesíti, majd a számok értékének megfelelő kód szerint újra betűket formál.
A másik elterjedt kabbala módszer a Notrikon. E módszer a biblia egyes szavait és kifejezéseit rövidítésként értelmezi. Majd ezeket a rövidítéseket szavakká bővíti. A témához kapcsolódó példát alapul véve az Éden Kertje szót vesszük vizsgálat alá a Notrikon módszerrel.
Héberül az Éden kertje - Gan Eden név a notrikon szerint gúph (-azaz test), néphes (-azaz lélek), ezem (-azaz csontváz), daath (-azaz tudás) és nezach (-azaz öröklét) szavak kezdőbetűiből áll, ezért az Édenkert titkos jelentése nem más, mint hogy az Isten az embert halandó testből és halhatatlan lélekből teremtette, és a test feltámadásának reményével ruházta fel.
A Temura módszere a betűáttételen alapszik, mely segítségével a betűket meghatározott számsorrend szerint kell a betűket áttenni eredeti helyükről a számmisztika által meghatározottra.
A Zerúf a betűcsere módszere. Ennél a módszernél a betűket kell csupán kicserélni, hogy megkapjuk a szó, vagy a kifejezés titkos jelentését.
A kabbala tanításait először a 8. században foglalták írásába s Sepher Jezira - A teremtés könyve címen. Később, a 13. században az ibériai félszigeten élt rabbi, Mose ben Semtob de Leon írta meg a Zhar -t azaz A Fény könyvét.
A fény könyve igen kiterjedt okkultista mű, mely a számmisztikán túl foglalkozik a jóslással, a halál utáni élettel, sőt még a lélekvándorlással is.
Mint láthatjuk a zsidó kabbala mesterei igazi varázslók voltak, vagy legalábbis a zsidó legendák szerint mindenképpen.
A Gólem készítés technikájának alapkövét egy bizonyos Elezár rabbi írta. E középkori mester, kinek művei közé sorolják a sokak által Raziel angyal művének tartott misztikus könyveket, azzal járt élen a kabbala misztikumában, hogy isten titkos nevét és a teremtés szavát megfejtette. Tulajdonképpen ezzel tette lehetővé a későbbi mesterek számára a Gólem készítést.
Az első dokumentált Gólem készítő rabbi a 16. században élt Lengyelországban. Ez a személy chelmi Elijah rabbi volt. A legenda szerint készített egy Gólemet, mely aztán a rabbi akarata ellenére egyre nagyobbra és nagyobbra nőt. Hogy megállítsa a féktelen növekedést, a rabbi a Gólem homlokán az emeth (igazság) szóból törölte az aleph (e) betű, mely így meth (azaz halott) szóra módosult. A gólem ezek után menten porrá omlott.
A Gólem készítés legnagyobb mester azonban minden kétséget kizáróan a prágai Jehuda Löw ben Basael rabbi volt. A rabbi, hogy könnyítsen sanyargatott hittestvérei sorsán a Moldova folyó agyagjából gyúrta meg az ember formájú szolgát a Gólemet. A gólemet nappal a rabbi rejtegette, ám éjszaka kiengedte és a fáradhatatlan agyag-szolga elvégezte a zsidók munkáját. Így próbált meg segíteni a tanult rabbi testvéreinek. Azonban a rabbi a Gólemet is megszánta a sok munka elvégzése után és mivel amúgy is hasonlított egy emberhez, a rabbi megtanította írni és olvasni teremtményét. Ahogy a Gólem megismerte a valódi életet a könyvekből egyre inkább elégedetlenebb lett saját sorsával. Már nem csak dolgozni akart, hanem szórakozni, utazni, játszani vágyott.
Így egy szép napon a Gólem kiszökött a rabbi házából és az emberek közé ment. Természetesen az emberek megpróbálták elkergetni az agyag-szörnyeteget, aki dühében pusztítani és tombolni kezdett. Mikor a város apraja-nagyja összefogott az őket terrorban tartó Gólem ellen, sikerült megfutamítaniuk a Gólemet, aki soha többé nem bukkant fel Prága városában.
1969-ben Isaac Bashevis Singer feldolgozta Löw rabbi történetét egy kisregény formájában. A kisregény a Gólem címet kapta.
A kisregény mely, II. Rudolf német-római császár uralkodása idején játszódik, a rabbi népe védelmében alkotja meg a Gólemet, hiszen a zsidó lakosságot pogromok veszély fenyegeti, hiszen vérvádat emelnek ellenük a Peszach szent ünnepe alatt. A rabbi megalkotja Józsefet- a gólemet, aki végül leleplezi a háttérben ármánykodó kapzsi német nemest és így fényt derít az igazságra. Sajnálatos módon a nép nem tudja befogadni megmentőjét, így a rabbi kénytelen elpusztítani Józsefet.
Igazából szinte ez az egyetlen olyan ismertebb kisregény, melyben a Gólemet nem mint rémalakot ábrázolják. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert a 19. századi romantikus-rémirodalom előszeretettel állította központba a Gólemet, mint a gazdáját kiszolgáló együgyű és kegyetlen rémet.
Hozzátéve, hogy Isaac Bashevis Singer forrása autentikusabbnak kellett, hogy legyen, annak ellenére, hogy műve gyakorlatilag a zsidó nacionalizmusnak szolgáltatott ismét alapot

Nimfák

Női természetistenségek, melyek forrásokban és patakokban, vagy ligetekben, réteken, hegyeken és erdőkben, meg fákban és különösen a tengerekben élnek. Továbbá nagyon kellemwsen élnek, szeretetben a környezetükkel, pihennek, játszanak, táncolna, néha Pán, és szatírok játszák nekik a dalokat, zenéket.Természeti jelentőségüknél fogva a nimfák gyakran isteni csecsemők dajkáik A nimfát sosem ember szüli, hanem mindig egy bizonyos fa. Lehet azonban a lány sorsa egészen más is. Mégpedig az, hogy felkeres egy másik nimfa-fát, tökéletesen emberi lánynak látszik mindkét fajta leány. A lányok annyira emberiek, hogy még szeretkezni is képesek emberférfiakkal. Ez fontos is nekik, nagyon fontos! A nimfalány hasonló sebességgel öregedik mint az embernő, eltekintve attól, hogy semennyit sem növekedik, ugyanis rögvest ,,kész", felnőtt magassággal rendelkezve, felnőttként lép ki a fából, pontosabban a fa leveléből. Ritka azonban hogy ,,természetes" halállal múljanak ki. Amennyiben ugyanis egy pollen-szerepet betöltő lány nem talál nimfa-fát hogy abba beleolvadjon, úgy végső esetben, legkésőbb amikor már nagyon öreg, maga keres egy legalább némileg megfelelőnek látszó helyet, és maga alakul át fává. Elmondható hogy a nimfák igen okosak, és roppant magas az IQ-juk. Természetesen az is igaz hogy nagyon jól emlékeznek rá hogy őket a fa szültettek.

Sámán

A lélekhitnek az a változata, amely szerint vannak természetfeletti lények, akik a közönséges halandókat már születésük előtt arra választják ki, hogy emberfeletti képességű személyekké, sámánokká legyenek. Tehát nem az lehet sámán aki akar, mert nem a sámán kap szellemeket, hanem a természetfeletti lények választják ki őt, még megszületése előtt. A sámánképesség elnyeréséhez múlhatatlanul szükséges a hívás. Varázsló, mágus, kuruzsló vagy szellemgyógyító, aki akaratereje segítségével transzállapotba kerül, és közvetítő szerepet játszik az emberek s az istenek és szellemek között. Sámán eleve csak az lehet, aki már születésétől fogva valamilyen jelet visel (pl. foggal vagy burokban született - ez a hiedelem összefügg a szibériai sámánok "felesleges csontjának" képzetével). Ami a sámán felszerelését illeti, a magyar néphit rosta vagy szita alakban őrizte meg a sámándob emlékét, de fellelhető az agancsos fejviselet, a sámánlétra (mint égig érő fa) és az extázis emléke is. A viaskodó táltosbikáról szóló hiedelemmondák és a regösének refrénje szintén fontos adalékok és bizonyítékok egy valamikori samanisztikus világkép megismeréséhez. A transzállapotban a lélek utazása során megpróbálják visszajuttatni az ellopott lelkeket, vagy információt kérnek az istenektől az élelem hollétéről és a vadászatok várható eredményéről. A sámán különbözik a szellemmédiumtól, aki transzba eshet, de nem uralja a helyzetet, valamint a paptól, aki irányítja a rítusokat, de nem kerül szükségképpen transzállapotba. Némely népnél még fel is avatják a sámánt: bemutatják a természetfeletti lényeknek. Vagyis a sámán akkor teremtheti meg azokkal a kapcsolatot, amikor az számára szükséges és nem kell valami médiumszerű közvetítőt közbeiktatnia. A természetfeletti lényekkel kétféle módon érintkezhet: vagy azok költöznek belé, vagy a sámán megy a birodalmukba. Ilyen módon teljesítheti feladatait, vagyis megtudhat térben és időben távoli dolgokat, ill. gyógyíthat. A sámánizmus nem egy különálló, egységes vallás, hanem egyfajta vallási érzékenység és gyakorlat (az egyes kultúrákban más-más módon megjelenő) kultúrákat átívelő formája. Más hivatalos és tételes vallások, ideológiák és gyakorlatok mellett létezik, s ezek vissza is hatnak rá. A sámánokat tartották már őrülteknek. Volt kor, amelyben üldözték őket, majd egész egyszerűen tagadták létezésüket. Mára pedig valóságos divattá lettek. A sámánizmus alapja az animizmus (szellemhit): a sámán önkívületi állapotában beszélhet a lényekkel. A sámánizmus egyik fő jelképe a világfa vagy életfa, amely egy magyar népmesékben is sokszor előfordul!) "égig érő fa". E fa ágain emeletesen helyezkednek el a világ rétegei, legfelül a szellemek világa. A sámánt avatásakor a szellemek "ízekre szedik", majd újból összerakják. A húsát az élet lényegét képező csontjáig lecsupaszítják, majd ismét összerakják, hogy új életre szülessen. A sámánok az ősi törzsekben törzsi vezető szereppel rendelkeztek. Mindezek ellenére a sámán mindennapi életet élt, végezte a napi munkáját. Érdekesség, hogy női sámán is létezett. A sámánok világképében mindennek lelke van: nemcsak az állatok, hanem a növények, a sziklák, a szél, az eső stb. is lélekkel bír. Számos különálló szellem létezik, valamennyi sajátos formával, névvel és tulajdonsággal. A Nap szelleme különbözik a Hold szellemétől.

Furiák

Fúriák más nevükön Erinnüszök, Erinüszek, Erinnyák: Összegzés róluk: a bosszú szelleme, paranoia (üldözési mánia), őrület, alkalmazkodás képtelenség, fúriáktól üldözve, erős nyugtalanság

A régi görögök hitében a bosszú istennői, jobban mondva a lelkiismeret furdalás megszemélyesítői, kik a régi theogonia szerint a fiától megcsonkított Uranosnak földre hullott véréből származtak, a későbbi mitológiában pedig, mely a régi monda borzalmait kerüli, az éjnek és a földnek leányai. Számuk eleinte határozatlan (a bûnös minden lépten-nyomon egy-egy Erinnys-szel találkozik), utóbb hárman vannak s a költők neveket is kitaláltak számukra: Alekto (a sohasem pihenő), Megaira (a neheztelő), Tisiphone (a gyilkosság bosszulója). Az alvilágban laknak s onnan feljönnek minden gonosztett megbosszulására, de különösen az istentelenséget, vérbûnt, esküszegést, vendégjog megsértését büntetik. A költők a lehető legborzalmasabb színben tüntetik fel őket: fekete szárnyakon repülnek, hajukban kígyók, kezükben fáklya, kígyó és korbács, leheletük pusztít mindent, mihez közelednek. Igy kergetik a bûnöst, észbontólag, amíg nem vezekel bûnéért, sőt a halálon túl is üldözik. Mûködésük másik oldala ilyképen az igazság és jogrend megőrzése: e minőségükben Eumeniseknek (a "jóakarók") hívták őket

Dzsinn

A dzsinn egy ritka fajta szellem az arab-iszlám mitológiában.Az ókori szemiták számára a dzsinnek a régi emberek szellemei voltak, akik éjszaka jelentek meg és a hajnal első sugaraival eltűntek. Képesek voltak láthatatlanná válni és állatokká változni és gyakran tették őket felelőssé betegségekért és az őrületért. a ghul (alakváltó éjszakai árny), a sila (ami nem képes alakot váltani) és az ifrit. Az arabok úgy képzelték a dzsinneket, mint tűzszellemeket, bár néha démonokkal azonosították őket, különös teintettel a succubusokra, olyan női alakot öltött démonokra, akik éjszaka látogatták meg a férfiakat, hogy álmukban párosodjanak velük és vámpír módjára energiát merítsenek ezekből a találkozásokból. Szabad akarattal rendelkező lények, akiket Isten füsttelen tűzből teremtett, hasonlóan ahogy az embereket agyagból. A dzsinneknek épp olyan társadalmuk van, mint az embereknek, esznek, házasodnak, meghalnak stb. Az emberek nem láthatják őket, de ők látják az embereket. Olykor szándékosan vagy véletlenül kapcsolatba kerülnek az emberekkel. Képesek jót és rosszat is tenni, amiben különböznek az iszlám angyalaitól, akik nem képesek Isten ellen cselekedni, és sosem tehetnek rosszat. Az iszlámhoz kapcsolódó mitológiában a dzsinneket lehetséges varázslat segítségével irányítani azáltal, hogy tárgyakhoz kötjük őket; a Lámpa Szelleme Aladdin történetében is ilyen dzsinn, akit egy olajlámpába börtönöztek. A gonosz dzsinnek szerepe általában megegyezik a keresztény démonokéval, amennyiben szintén képesek embereket megszállni vagy rávenni őket helytelen dolgokra. A nyugati irodalomban a dzsinnek, akárcsak Aladdin szelleme Ezeregyéjszaka meséiben, általában olajlámpákban élnek és három kívánsággal jutalmazzák, aki kiengedte őket a lámpásból, míg a gonoszabbak kihasználják a rosszul megválasztott kívánságokat