Fúriák más nevükön Erinnüszök, Erinüszek, Erinnyák: Összegzés róluk: a bosszú szelleme, paranoia (üldözési mánia), őrület, alkalmazkodás képtelenség, fúriáktól üldözve, erős nyugtalanság
A régi görögök hitében a bosszú istennői, jobban mondva a lelkiismeret furdalás megszemélyesítői, kik a régi theogonia szerint a fiától megcsonkított Uranosnak földre hullott véréből származtak, a későbbi mitológiában pedig, mely a régi monda borzalmait kerüli, az éjnek és a földnek leányai. Számuk eleinte határozatlan (a bûnös minden lépten-nyomon egy-egy Erinnys-szel találkozik), utóbb hárman vannak s a költők neveket is kitaláltak számukra: Alekto (a sohasem pihenő), Megaira (a neheztelő), Tisiphone (a gyilkosság bosszulója). Az alvilágban laknak s onnan feljönnek minden gonosztett megbosszulására, de különösen az istentelenséget, vérbûnt, esküszegést, vendégjog megsértését büntetik. A költők a lehető legborzalmasabb színben tüntetik fel őket: fekete szárnyakon repülnek, hajukban kígyók, kezükben fáklya, kígyó és korbács, leheletük pusztít mindent, mihez közelednek. Igy kergetik a bûnöst, észbontólag, amíg nem vezekel bûnéért, sőt a halálon túl is üldözik. Mûködésük másik oldala ilyképen az igazság és jogrend megőrzése: e minőségükben Eumeniseknek (a "jóakarók") hívták őket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése