Sámán

A lélekhitnek az a változata, amely szerint vannak természetfeletti lények, akik a közönséges halandókat már születésük előtt arra választják ki, hogy emberfeletti képességű személyekké, sámánokká legyenek. Tehát nem az lehet sámán aki akar, mert nem a sámán kap szellemeket, hanem a természetfeletti lények választják ki őt, még megszületése előtt. A sámánképesség elnyeréséhez múlhatatlanul szükséges a hívás. Varázsló, mágus, kuruzsló vagy szellemgyógyító, aki akaratereje segítségével transzállapotba kerül, és közvetítő szerepet játszik az emberek s az istenek és szellemek között. Sámán eleve csak az lehet, aki már születésétől fogva valamilyen jelet visel (pl. foggal vagy burokban született - ez a hiedelem összefügg a szibériai sámánok "felesleges csontjának" képzetével). Ami a sámán felszerelését illeti, a magyar néphit rosta vagy szita alakban őrizte meg a sámándob emlékét, de fellelhető az agancsos fejviselet, a sámánlétra (mint égig érő fa) és az extázis emléke is. A viaskodó táltosbikáról szóló hiedelemmondák és a regösének refrénje szintén fontos adalékok és bizonyítékok egy valamikori samanisztikus világkép megismeréséhez. A transzállapotban a lélek utazása során megpróbálják visszajuttatni az ellopott lelkeket, vagy információt kérnek az istenektől az élelem hollétéről és a vadászatok várható eredményéről. A sámán különbözik a szellemmédiumtól, aki transzba eshet, de nem uralja a helyzetet, valamint a paptól, aki irányítja a rítusokat, de nem kerül szükségképpen transzállapotba. Némely népnél még fel is avatják a sámánt: bemutatják a természetfeletti lényeknek. Vagyis a sámán akkor teremtheti meg azokkal a kapcsolatot, amikor az számára szükséges és nem kell valami médiumszerű közvetítőt közbeiktatnia. A természetfeletti lényekkel kétféle módon érintkezhet: vagy azok költöznek belé, vagy a sámán megy a birodalmukba. Ilyen módon teljesítheti feladatait, vagyis megtudhat térben és időben távoli dolgokat, ill. gyógyíthat. A sámánizmus nem egy különálló, egységes vallás, hanem egyfajta vallási érzékenység és gyakorlat (az egyes kultúrákban más-más módon megjelenő) kultúrákat átívelő formája. Más hivatalos és tételes vallások, ideológiák és gyakorlatok mellett létezik, s ezek vissza is hatnak rá. A sámánokat tartották már őrülteknek. Volt kor, amelyben üldözték őket, majd egész egyszerűen tagadták létezésüket. Mára pedig valóságos divattá lettek. A sámánizmus alapja az animizmus (szellemhit): a sámán önkívületi állapotában beszélhet a lényekkel. A sámánizmus egyik fő jelképe a világfa vagy életfa, amely egy magyar népmesékben is sokszor előfordul!) "égig érő fa". E fa ágain emeletesen helyezkednek el a világ rétegei, legfelül a szellemek világa. A sámánt avatásakor a szellemek "ízekre szedik", majd újból összerakják. A húsát az élet lényegét képező csontjáig lecsupaszítják, majd ismét összerakják, hogy új életre szülessen. A sámánok az ősi törzsekben törzsi vezető szereppel rendelkeztek. Mindezek ellenére a sámán mindennapi életet élt, végezte a napi munkáját. Érdekesség, hogy női sámán is létezett. A sámánok világképében mindennek lelke van: nemcsak az állatok, hanem a növények, a sziklák, a szél, az eső stb. is lélekkel bír. Számos különálló szellem létezik, valamennyi sajátos formával, névvel és tulajdonsággal. A Nap szelleme különbözik a Hold szellemétől.